2010. április 27. kedd 20:00, 23:00 óra; május 3. hétfő 19 óra
vendég: Klein Imre Dunaújváros Önkormányzata társadalmi bűnmegelőzési referense
2010. április 28. szerda 20:00, 23.00 óra
Volt egyszer egy nagy birkózó csapat….; Komóczi Gáborra emlékezve
2010. április 29. csütörtök 20:00, 23.00 óra, május 3. hétfő 20:00 óra
vendég: Egresi Zsuzsa grafikus- és festőművész
Sok dolgot meg kellett beszélnünk, ezért The Boss utasítására stábot hirdettünk meg! Megszültük az időpontot, mindenki nagyon várta. Leginkább azért, mert a terv az volt, hogy a kötelező meating után csapatépítő jelleggel dehidratáljuk magunkat, magyarul: alkoholt fogunk inni (de semmiképpen sem berúgni).
Eljött a nagy nap 
Nekem már gyanús volt, hogy itt nem csak stáb és csapatépítés lesz, valami készül… Nem tudtam kitalálni, hogy miért a nagy titkolózás, de úgy voltam vele, ha valamiről tudnom kell, biztosan beavatnak.
Kezdés: 19 óra. Mindenki időben érkezett (furcsamód :)), és úgy ültünk a társalgóban, mint kisgyerekek a karácsonyfa előtt. Hiányoztunk egymásnak. Jó volt együtt. Hiába a mindennapi találkozás, beszélgetés az mégsem ugyanaz, mert mindenki dolgozik.
Napirendi pontok szerint haladtunk, a megbeszélés során, volt ám ötletvihar, móka, kacagás. Egy óra után viszont már szomjasak voltunk, ezért a kedvenc vendéglátóegységünk felé vettük az irányt, és lerohantuk. De tényleg szó szerint! Éhes volt a banda, hát a konyhát is birtokba vettük, és vajas, sonkás, sajtos szendvicseket toltunk az arcunkba, ráadásul megadtuk a módját, hagymát ettünk hozzá
Aztán kiderült, hogy kár volt teletömni a bendőnket. Mert hirtelen nagy lett a csend, és valaki a villanyokat is lekapcsolta. Nem lett teljesen sötét és csend, mert gyertya fénye, és tűzijáték sistergő hangja töltötte be a termet. Három embert kivéve mindenki tudta (én nem), hogy mi fog történni. Aztán a konyha csapóajtaja kinyílt, és mi tudatlanok is láttuk, hogy egy hatalmas torta közelít felénk. Aztán kiderült az is, hogy szülinapokat ünnepelünk, az áprilisiakét.
Aha! Kaptam a fejemhez: hát ezért volt pusmogás! És mert az ünnepelteknek sipka is dukál, hát kaptunk azt is, mert minél öregebb az ember, annál szívesebben csinál magából hülyét De egyszer van egy évben az embernek szülinapja, ezért a party – sipkát a fejünkbe húztuk, és elfújtuk a gyertyákat, összesen 93 – ot. Na lehet találgatni, hogy ki mennyi idős Meghatódtam, még könnyek is szöktek a szemembe. Gondoltak ránk. Mert fontosak vagyunk nekik. Az ötletgazda, ki is lehetett volna más, csakis Audrey! Nem bír magával – hál’ Istennek! Köszönjük! Mert bár egy évvel öregebbek lettünk, nem bánjuk, mert ezt az időt is Veletek tölthettük.
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
A tartalomból:
- Aktuális: Választási hírek (Dr. Kukorelli Sándor a választási munkacsoport tagja)
Információs pont nyílik a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamarában (Dr.Markovics György titkár)
- Páholy: Az újságírók felelőssége, a nyilvánosság szerepe (Bayer Zsolt publicista)
- Sport: Negyedik helyen zárt az alapszakaszban a Dunaferr férfikézilabda-csapat (Imre Vilmos edző, Nagy Kornél)
Középszakasz-győztes a Dunaújvárosi Főiskola-Elco DVCSH női vízilabda csapata a bajnokságban (Mihók Attila edző, Poszkoli Rita)
Röplabda Junior Eb-selejtező Dunaújvárosban (Szabó József elnök/MRSZ, Kelemen István szöv. kapitány, Baróti Árpád, Szemenyei István szervező)
Utánpótlás sport: vízilabda utánpótlás válogatottjaink sikere
Arany Üst nemzetközi úszóviadal harmincegyedszer!
- Múltidéző: Emlékülés Kulcs településen (2004.)
A tartalomból:
- Aktuális: beszélgetés Katona Tamás történésszel (a márciusi ifjak üzenete a mai nemzedék számára)
- Múltidéző: a Széchenyi István Gimnázium névadó szobrának avatása (megszólaló: Bereményi Géza, Rohonczi István)
Arany János versmondó-verseny Nagyvenyimen (beszélgetés a vers szeretetéről, szerepéről….)
- Páholy: Páhi Péter kiállítása a KMI-ben
- a Duna-Folt Műhely jubileuma
- Sport: jégkorong elődöntőt játszik a Dab.Docler (esélylatolgatás Jonathan Patrick Mc.Callum edzővel), rangadó férfikézilabdában az MKB-Veszprémmel (értékelés: Mocsai Lajos edző/Veszprém, Imre Vilmos edző/Dunaferr), sérüléssel bajlódva (Mikler Roland)
- Staféta: Csángó gyermekek táborozása Magyarországon
- aktuálpolitika, választás 2010. (Kövér László Dunaújvárosban)
Bizonyára elgondolkodsz azon (szinte nap, mint nap), hogy mennyire pokolian gyorsan száguld az életed. Közhely, de tényleg nagyon igaz: ezer felé kell megfelelned nap, mint nap és amikor a legfontosabbakkal kellene törődnöd, addigra kimerült vagy és nyűgnek érzed. Talán a mókuskerék hajtásából akkor tudsz felnézni és szemlélni a környezetedet, amikor valamilyen ünnep közeleg. Elcsépeltek, igen. Hogy mit mondasz? Csak az ajándékozásról szólnak? Te és én döntünk arról, hogy ez így marad-e. Nem muszáj így lennie. Itt van mindjárt a Valentin nap. Ez sem hazai születésű ünnep, de az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy jó követők vagyunk. És valld be magadnak, hogy a giccs ellenére ez kell nekünk!
Nem ajándék kell! Törődés! Próbáld ki! Szóljon ez a nap a szerelemről. Elég egy közösen elkészített vacsora, amikor együtt nevettek, sztorizgattok, és jóízűen elköltitek azt. Egy közös fürdőzés, utána egy jó film gyertyafénynél. Kész is a romantika, plusz költekezés vagy idegeskedés nélkül.
Mert minek vennél drága ajándékokat? Azért, hogy következő hónapban az miatt legyen mínuszod? Minek az? Adj valami mást: szerelmet, és törődést!
És megint egy remek alkalom kínálkozik arra, hogy a családodat is meglepjed (hiszen a család iránt érzett szeretet is a szerelem egy formája). Akár egy telefonhívással, vagy egy kis csokoládéval.
A szerelem, a szeretet a legnagyobb erő amivel rendelkezel. Használd ezt az erőt minden nap! És ahogy múlik az idő egyre erősebb leszel. Az életed során annyi mindent kipróbáltál, miért pont ezt hagynád ki? Mi bajod lehet? Mi történhet? A legrosszabb ami történhet, hogy nem történik semmi. De ez esetben nem ez lesz. Hidd el!
És ha engem kérdezel én azt szeretném, hogy minden nap Valentin nap, Karácsony vagy szülinap legyen! Amikor mosolyogsz, akkor másokat is boldoggá teszel. Ha megdicséred a párod, hogy milyen szép, vagy jól áll annak a ruhának amit aznap felvett, hogy ő viseli, az egekbe repíted. És ettől te is jobban érzed magad.
Szóval két jótanács a végére, Valentin nap alkalmára:
1.) a szívedre hallgass, ne engedj a reklámoknak
2.) szeress, és mosolyogj!
Boldog Valentin napot!
Ahogy múlnak az évek, ez az este mindenkinek mást jelent. Talán a gyermekeknek a legjobb: ők várják a Jézuskát és a különböző formájú és nagyságú csomagokat, színes papírokba bújtatva, amiket előzőleg persze már leegyeztettek az „ajándékozó nagyköveteivel,” azaz anyuval és apuval, meg az egész családdal.
A másik oldalon tudják, hogy ezen ajándékok beszerzése nem biztos, hogy könnyű lesz, az okokat most nem részletezném. Azt is tudják, hogy ezt a nyugodt estét egy több napos-hetes rohangálás és feszültség előzi majd meg, hiszen a Kinek? Mit? Mennyibe kerül? Honnan szerezzek? Mi legyen a vacsi? Mekkora fát vegyünk? Kik jönnek át? Mi kikhez megyünk át? Nekik mit vigyünk? kérdések biztosan szerepelnének a „Karácsonyi Útmutató” című kézikönyvben, ha létezne ilyen. És ezzel már át is tértünk a felnőttek Karácsonyára, mert ők másképpen élik meg ezeket a napokat, mint a gyerekek. Azért remélem, hogy titokban még ők is várják, hogy mi lesz a fa alatt, bár sok esetben ez már megegyezéses alapon működik és az lesz ott, amit tényleg kértél, vagy amit megvettél magadnak. Hiszen amire az év közben szükségünk van, azt egyébként is beszerezzük, ami meg nem kell vagy nagyon drága, azt december 24-én sem biztos, hogy csomagolgatni fogod. Szóval a nagyoknál már sokszor hiányzik a meglepetés, de azért bőven vannak kivételek, szerencsére.
Én sokszor elképzeltem, hogy milyen lehet egy igazi – mondjuk úgy – vidéki Szenteste. Ahol nem az ajándékokon van a hangsúly, és nem erre koncentrálunk már december elején, hanem arra, hogy egy kicsit megnyugodjunk és együtt legyünk. Persze, erre bármikor szakíthatunk időt az év más szakaszaiban is, és igenis szakítsunk!
De ha már nem tudunk eltávolodni attól, hogy ez az ünnep az ajándékokról szól, akkor legalább vegyük észre: a Karácsony maga az ajándék. Ajándék ahhoz, hogy az együttlétnek egy különleges hangulatot adjon; én azt mondom, ne féljünk ettől!
Díszítsük fel a fát, vacsorázzunk együtt gyertyafénynél, koccintsunk egyet, beszélgessünk, nevessünk és a háttérben nyugodtan szóljon valami muzsika. (Nálam pont Diana Krall énekel nagy klasszikusokat, pedig az év más részében nem igazán hallgatom az ő dalait, de most jólesik.) Legyünk azokkal, akiket szeretünk, és emlékezzünk azokra is, akik már nem lehetnek velünk…
Persze, tudom, sablonduma, de azért érdemes átgondolni vagy inkább átérezni.
Kellemes Ünnepeket Mindenkinek, meg mindjárt Boldog Új Évet is!
Azért Jézuska: egy kis hó még jól jönne…!
Ezek mind-mind esküvő témájú dalok címei, mert mégiscsak egy rádióban dolgozunk, de tény: November 29. óta Audrey már mást ír a „családi állapot” rovatba.
Először kezdeném egy rövid felvezetővel… Én, mint megbízható és profi kamerás (maradjunk inkább a pontosnál) már jó fél órával a kezdés előtt a Házasságkötő teremhez érkeztem, nehogy lemaradjak valamiről. Már gyülekeztek a „népek,” aztán amikor elindultak befelé, én is beléptem az objektumba; ketten még be is mutatkoztak a rokonságból, ami nem volt baj, mert senkit nem ismertem. Aztán egyszer csak megjelent egy hölgy és elkezdte sürgetni a jelenlevőket: „Igyekezzünk, mert 4-kor esküvő van!” Hoppá, mondom, akkor ez mégsem az én csapatom – kis híján egy névadó ünnepség vidám résztvevője lettem, de felismertem a helyzetet és visszatelepültem az épület elé…
Nos, innentől nem volt gond, jöttek az ismerősök és az ismeretlenek, majd megérkezett Audrey – itt még „Déri menyasszonyként” – és Pisti, itt még Juhász vőlegényként. Aki ismeri Audrey-t, az tudja, hogy egy csinos lány (bocs, HÖLGY!), de ha nem tudtam volna, hogy kit kell keresni a fehér ruhában, lehet, hogy nem ismertem volna meg. (Jól van, tudom, túlzok, csak azt akarom mondani, hogy: Audrey, szééép vóóótááá!) Persze mellé dukált egy fess úriember is, akit meg ugye Pistiként emlegetnek a krónikák. Lényeg a lényeg: fél óra múlva ez a szép pár már Juhászként távozott, de az azért vicces volt, hogy a „bácsi” be is zárta utánuk az ajtót… „No more wedding today” – hogy vagánykodjak egy kicsit, pedig lehet, hogy nem is így mondják angolul: Ma nincs több esküvő.
Ugrunk az időben, az ifjú férj és feleség már megérkezett a fotózásról és nagyban toljuk az arcba a legényfogó levest, majd a pöcit galuskával és burgonyával (nokedli és krumpli), azt „lefujtjuk” (Fekete László után szabadon) némi süteménnyel és „szétcsapassuk vörösborral,” de ez persze nem feltétlenül vörös és nem feltétlenül bor.
Eközben Gerilla Mixy szolgáltatta a talpalávalót, és a dolog működni látszék, mert a vendégek táncoltak, sőőőőt, Demjén Rózsira még vonatoztak is!!! Aztán este 10 körül megint enni kellett (de kár:):)), némi rántott husit és sajtot meg gombát, rizzsel és burgival, és ha valakinek ez is kevés, akkor 11 után megérkezett az esküvői torta is: csoki-puncs, mint régen a klasszikus csavaros fagyi párosítás; csak itt ingyér volt! Ezt mindenki így gondolta, egészen a menyasszonytánc kezdetéig, mert hát ugye, szép-szép az ifjú feleség, de azért mégiscsak a pénz beszél… Egy kis (?) tánc után már-már felcsillantak a szempárok, hogy valaki talán megvette Audrey-t, de aztán a „fizető vendégek” óriásit koppantak: Pisti összetörte a cukortortát, majd a lóvéval és Audrey-val együtt leléptek…
Nnna, szép. Nekünk maradt a kaja, a pia meg a tánc, és majd talán a fényképek plusz a videofelvétel.
Ennél viszont sokkal fontosabb az élmény, az, hogy ott lehettünk, és hogy osztozhattunk Velük ebben a nem mindennapi örömben!
Sok Boldogságot és Szép Közös Életet Kívánunk Nekik!
)
)
)
)
)
)
)
)
)
Ja, és a liftet légyszi’ csináltassátok meg, mert a következő bulin nem gyalogolunk fel a 8. emeletre! És Audrey: hétfőn meló van!
Csak tárd ki az ablakot, és ne foglalkozz a hideggel, mert úgysem fogod érezni, hogy mi történik odakint. Sok baj és probléma van mindenhol, szerte a világon, de biztos Benned is él valahol az a dolog, ami jóérzéssel tölt el, és amit különböző villanások tudnak előhozni. Ez lehet egy apróság is, például egy dal, egy helyszín, egy mondat, egy darabka cukor, stb. Ha most eszedbe jutott valami apróság, akkor érted, miről van szó.
Ha nem, akkor csak tárd ki az ablakot, és ne foglalkozz a hideggel, mert…
Ma leesett az első hó. Lehet, hogy nem marad meg, talán el is felejted, de azt soha ne felejtsd el, ami legbelül van. Ettől vagyunk emberek, ettől vagyunk érző lelkek.
Ma beszéltem egy nagyon kedves barátommal, Neki ez a hóesés és az érzés jelent valamit.
Én meg találtam hozzá egy zseniális idézetet, de nem mondom meg, hogy honnan:
„Már értek mindent; sok rosszat tettem,
De Veled akarok állni a hóesésben!”
Nahhh, ez volt a mai jó érzés mindenkinek. Egyébként 24-e van, pont egy hónap múlva Szenteste. Akkor? Lehet, hogy mégsincsenek véletlenek?
Jegyzőkönyv
Dátum: 2008. október 22. 18:00
Helyszín: Dunaújváros, Gerilla Rádió Főhadiszállás
Jelen vannak: F. János – izgató úr
Stáb – akik izgulnak
(D. Audrey, M. Julika, B. Gyula, M. Csaba, J. Feri)
Napirendi pontok:
F. János izgató úr napirend előtti felszólalással nyitja meg az értekezletet (és 1-2 üveg - számlával és szállítólevéllel igazolt eredetű, zárjeggyel ellátott - palackozott italt), majd szó esik az értékesítők és műsorvezetők munkájáról, a jövőbeni tervekről, valamint érkezik három óriás pizza.
(Megjegyzés: az utóbbi volt a leghatásosabb.)
M. Csaba (nem M. Kiss) felizgatja a jelenlevőket a teljes italkínálattal, olyanokkal, mint bor és pezsgő, valamint a tizenpárezer zenével, amit át kellene válogatni.
(Megjegyzés: az utóbbi hatással volt arra, hogy mennyi fogyjon az előbbiből; ezek után a stáb egyhangúlag megszavazta, hogy az előbbi volt a hatásosabb.)
J. Ferenc néhány viccel (?) próbálja izgatni a résztvevőket.
(Megjegyzés: hatástalanul.)
D. Audrey már a puszta jelenlétével izgat mindenkit.
(Megjegyzés: vetkőzött is, ráadásul két alkalommal.)
B. Gyula alapban izgató.
(Megjegyzés: ehhez nincs mit hozzáfűzni.)
M. Julika később érkezik meg az értekezletre.
(Megjegyzés: igazolt távollét, legalábbis valaki ezt mondta.)
Értékelés:
Az értekezlet a tervezett időbeosztás szerint zajlott, a személyi állományt tekintve egybehangzó döntés született, bár az eredményt mindenki kíváncsian várja. (Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen fogalmunk sincs hogymostakkómivan???) A megcélzott zenei adatbázis átválogatása sikeresen lezárult. Néhány esetben bizonytalanság volt tapasztalható, de döntésképtelenségről nem beszélhetünk; az eredmény a napokban mindenki számára szabadon elérhetővé válik a 99.1-en.
(Megjegyzés: a szigorú válogatási feltételek ellenére baromi kíváncsi vagyok, hogy a „beszavazott” zenék közül hány fog még a későbbiek folyamán kiesni, „ez mi?” „ezt mikor tettük be?” „ezt tényleg játsszuk?” „azonnal törölni!” és egyéb szókapcsolatok kíséretében.
Egyéb:
Az új zenei promo-k elkészítéséről - az eredeti tervekkel ellentétben - nem tartottunk brainstorming-ot, viszont megittunk mindent. Maradt egy raklap pizza, két törött toll és néhány halvány vörös folt, meg lehet, hogy néhány halványlila is…
k.m.f.
Ahogy’ az időjárást elnézem, lassan eltehetjük a nyársakat téli álmot aludni, és egyre jobban előtérbe kerülnek majd a lélekmelegítők. Már megint…
Nekünk még az őszi idő beköszönte előtt sikerült egy-két húsdarabot – némi zöldség kísértében – felhúzni a pálcákra, péntek tizenkettedikén a délutáni-esti órákban, méghozzá egy kulcsi „vityilló” kertjében. Tűz volt, a folyékonyat a házigazda biztosította, az alapanyagot meg mi vittük.
Tűz: tűz
Folyékony: bor, pálinka, whisky, Martini, cola, ásványvíz (ha jól emlékszem)
Alapanyag: szalonna, virsli, bacon, paprika, paradicsom, uborka, krumpli, vörös- és lilahagyma
Gondolom, mindenki járt már szalonnasütésen, úgyhogy a történetet nem nagyon kell ecsetelgetni. Megérkezés, terepbejárás, dunai panoráma megcsodálása, sóvárgás, hogy „de jó lenne itt lakni,” aztán vissza a keserédes valóságba: welcome drink, majd megint welcome drink, nyárs, tűz, zaba; röviden így írhatnánk le a folyamatot. Az étkezés után némi csend és emésztés, aztán jöhettek a folyékonyak is, meg a körbeülés, lódarázs-vadászat és egyéb nyalánkságok. Közben megbeszéltük a kimondhatatlan összegű lottónyeremény sorsát is, aztán egyszer csak elhúztunk haza.
Az tuti, hogy a romok eltakarításában nem vettünk részt, minden úgy maradt, ahogy hagytuk: maradék, fel nem használt anyagok, felhasznált anyagok, szemét, nyárs, parázs, pohár… Ja, és üres üveg
Köszönjük a vendéglátást, a helyszínt és a gyönyörű kilátást! Meg is jegyeztük, hogy már-már zavaró a csend, mert a városi fül nem szokott ehhez hozzá. Azért ne felejtsük el: ne érezzük mindig azt, hogy dumálni kell, mert nem kell. Ahogy a Depeche Mode is mondja/énekli: Enjoy the silence, azaz Élvezd a csendet! Bár, ezt inkább hagyjuk meg későbbre, egy 7 óra körüli téli reggelre, amikor persze már a hó is leesett. Egy kis séta az erdőben, aztán két pillanatra megállni, és hallgatni… a csendet. Döbbenetes.
Addig viszont: nyársakat letakarítani, elrakni!
búcsúztató.jpg)
búcsúztató.jpg','mgnyars','',298,345,'picid315'))
